Аннотация:A kilencvenes években kialakuló cseh dokumentumfilmes ökoszisztéma lényege azon ellentmondásos viszonyokban ragadható meg, amelyek a cseh dokumentumfilm-készítők és az intézmények között jöttek létre a bársonyos forradalom után. A jelen írás fókuszában álló terület, a dokumentumfilm-gyártás, a cseh filmipar egészével együtt 1989-ben elveszített minden állami támogatást. Dokumentumfilmek ezt követően csak újonnan megjelenő filmgyártó magánvállalkozók erőfeszítései révén keletkeztek, bár tevékenységük jogilag tisztázatlan maradt egészen 1993-ig. Emellett a kilencvenes évek végén a FAMU ifjú hallgatói felléptek a cseh dokumentumfilm-gyártás új támogatási struktúrájának mihamarabbi kidolgozásának ügyéért. A tanulmány módszertanilag elsősorban Bruno Latour cselekvő-hálózat-elméletére támaszkodik, amelyet John Caldwell etnográfiai szemléletű megközelítésével egészít ki, és kulcspozíciókban dolgozó személyekkel készített, félig strukturált interjúk, valamint nyilvános és nem nyilvános szövegek elemzésén alapul. Az interjúkban és személyközi kapcsolatokban feltárt érzelmi rétegek a kilencvenes évekbeli cseh dokumentumfilmes közeg paradox helyzeteinek és konfliktusainak legfontosabb jellegzetességeiként rajzolódnak ki.
